A dübörgő forgalom hirtelen elcsendesedik, Ratnapura zsúfolt belvárosa egyszerre megdermed; minden jármű minden irányból megáll: egy kis mókus tévedt az úttestre.

A járművek szinte kört alkotnak körülötte, nem tudja, merre induljon. Félénken rebben előre néhány centit, aztán megtorpan, nekiszalad a másik iránynak, de ott is el van zárva az út.

Mindenki feszülten figyeli a mókust, mígnem egy motoros magára vállalja a hős megmentő mai szerepét, s járművét leállítva a mókus felé indul, aki már tudja, merre fusson: tőle el! – és az ellenkező irányba lemenekül az aszfaltról.

Mi pedig, mindannyian, akik együtt izgultunk a mókusért, megkönnyebbülten sóhajtunk fel, s boldog elégedettséggel keressük egymás tekintetét, hogy belemosolyoghassunk. Hogy megélhessük a közös értékrend ünneplését és megerősítését.  

Mert van-e annál nagyobb csoda, hogy az egymással törődés, a bajbajutottnak nyújtott segítség, s az összetartozás érzése oly mélyen van belevésve az emberi szívbe, hogy még az emberek versenyeztetésére épülő világ sem tudja kitörölni – legfeljebb elfedi olykor.

Szerencsére vannak alkalmak – akár egy mókus, akár a karácsony –, amikor lehetőségünk van kicsit megállni, és emlékezni magunkat; találkozni a szívünkkel.

Boldog Karácsonyt, szeretetteljes találkozást Mindenkinek!