Jaya Sri Maha Bodhi egy szent fügefa a Sri Lanka-i Anuradhapurán, az egykori királyi fővárosban. „Ő” a világ legöregebb, ember által ültetett fája, több, mint 2300 éves! Történetét a kezdetektől feljegyezték, minthogy annak a fának egyik ágából nőtt, amely alatt Buddha elérte a megvilágosodást. Ami azt illeti, a ma Indiában, Bodhgayán lévő fát is ebből származtatták vissza. Ez a tény minden szingaléz szemében arra utal (ami azt illeti, cáfolhatatlan bizonyítékul szolgál), hogy Sri Lanka a valódi, hiteles buddhista tanítások letéteményese és őrzője.
A szingalézek számunkra szinte elképzelhetetlen áhítattal veszik körül a szent fát. A zarándokok soraiból kis csoportokban kiválva itt-ott letelepednek, és a szent verseket olvassák órákon át, félhangosan. Láthatólag előkelő hölgyek tiszta fehér templomi ruhába öltözve söprögetnek a fa körül – szolgálnak. Csak a majmokra és a turistákra – utóbbiak számára a helyszín szinte „kötelező program” – nem hat az emelkedett légkör; egyaránt bambám nézegetnek körül, csak a majmok nem fényképeznek.
Hétköznap van, mégis folyamatosan érkeznek a helyi zarándokok; elcsendesedve vagy énekszóval vagy zenészekkel, de mindenképp adományokkal megpakolva és mind mezítláb. A cipőket eleve a járművekben hagyták, a fa közelében lévő kapunál szinte csak európai lábbeliket látni – innen már tilos viselni őket. Még az állig felfegyverzett, egyenruhás őrök is mezítláb teljesítenek szolgálatot, amitől valahogy sebezhetőbbnek, emberibbnek tűnnek. Szóba is elegyedek egyikükkel, aki készségesen válaszolgat a – nyilván – folyton ismétlődő kérdésekre, majd lehajol, és baráti gesztusként átnyújtja a szent fa egyik lehullott levelét, melyek közül a zarándokok is szorgosan gyűjtögetnek, mindenki eltesz párat emlékbe.
Sri Lankán mindenki ismeri Sanghamitta Maha Theri nevét. Ő volt az a buddhista apáca, aki az indiai Asóka császár parancsára a szigetre menekítette a szent fa egyik (déli J) ágát. A megajándékozott Tissa király ünnepélyesen ültette el királyi parkjában, i.e. 288-ban.
Bár az uralkodók és a hívek mindig is egyaránt óvták, a történelem nem kímélte; vad elefántok és viharok tépázták, sőt, egyik ágát egy vandál törte le, ezért arany kerítéssel vették körül, s alacsony, lehajló ágait hatalmas arany rudak támasztják. Mára egész kis fügefaerdőt ültettek köré, hogy megvédjék a további viharoktól és a környéken tanyázó népes majomcsapatoktól. S valóban: a mindenfelé ücsörgő majmok – mintha egyezséget kötöttek volna – elkerülik a Maha Bodhit.
Nem kerülték viszont el a Tamil Tigrisek, akik 1985-ben vérfürdőt rendeztek itt, lemészárolva 146 buddhista hívet. A csapás az egész országot megrendítette.
A szent fa annyira fontos jelkép, hogy nincs is olyan templom az országban, amelynek ne lenne fügefája; legtöbbet egyenesen köré építették. És olyan fügefa sincs, amit ne tisztelnének, s vennék körül legalább egy fallal vagy szobrokkal – álljon bár a rizsföld közepén. A legtöbb fa mellett egy edény is található, s a közelben friss víz, hogy az arra járók adhassanak, kifejezhessék tiszteletüket.
Sri Lankát még nem ragadta magával a celeb-őrület, életükben a mély tiszteletnek jut nagyobb szerep – olykor egy európai számára meglepő, sőt zavarba ejtő módokon. Erről mesélek legközelebb.
