A gépem este nyolckor száll le. A családom, mint rendesen, jó pár perces késéssel érkezik a reptérre, de már nem izgulok. Addig is élvezem, hogy a várva várt cigaretta mellé újra Sri Lanka levegőjét szívhatom. Éjfél körül érünk majd haza, Ratnapurára. - Holnap reggel korán kelünk! – fordul hozzám…

- Minden nagyon szép, az utcák tiszták és rendezettek, az emberek bőségben élnek – de senki nem mosolyog – jegyezte meg egy Sri Lankai barátom Európából hazaérkezvén. Ő azon kiváltságosok egyike, akinek beteljesült minden honfitársa álma – járhatott Európában, ami általános vélekedés szerint a…

  A dübörgő forgalom hirtelen elcsendesedik, Ratnapura zsúfolt belvárosa egyszerre megdermed; minden jármű minden irányból megáll: egy kis mókus tévedt az úttestre. A járművek szinte kört alkotnak körülötte, nem tudja, merre induljon. Félénken rebben előre néhány centit, aztán megtorpan,…

  Ratnapurán minden nap esik – ez volt az első alapigazság (s egyben az első szingaléz mondat), amit megtanultam. Az esőerdők övezetében vagyunk, az ország közepén fekvő hegyvidéken. Maga a város egy széles völgy köré épült, melybe a Sri Padán eredő kisebb-nagyobb folyók ezrei szállítják a…

A Nagy Szerencse után a csapat, családtagokkal és barátokkal kiegészülve, a Saman Devaliba indul, a tartomány védelmező istenének Saman Devionak legnagyobb és legrangosabb templomába, hogy kifejezzék hálájukat. Sunil azonban azzal is kifejezi a „kattie” háláját, hogy egy csapat aprópénzt oszt…