Az ókorban számos névvel illették Sri Lankát, de valamennyi kapcsolódott a drágakövekhez, melyek az ókor óta híressé teszik a szigetet. Nem meglepő hát, hogy egyik nevéből - Serendib - új angol szó született: „serendipity”, ami azt jelenti: váratlan szerencsére lelni ott, ahol nem is számítottunk rá. A Serendib mese is épp ilyen.
Történetünk, ahogy a drágaköveké is, Sri Lanka legszentebb hegyén, a Sri Padán kezdődött. Ott barátkoztam össze egy zafírbányász családdal, ami akkoriban nem volt olyan meglepő, tekintve, hogy az egész vidék a drágakövekből élt. A falusi emberek a maguk uraként, ahogy gyakran mondogatták is, 5-6 fős csapatokba állva, keresték elsősorban a kék zafírt, amiről Sri Lanka az ókor óta híres, de 71 más drágakő; rubin, gránát, topáz, egyéb kövek és kristályok egész sora is társul mellé.
A sziget középső része, a hegyvidék, azon belül is elsősorban Ratnapura (ratna: drágakő; pura: város) és vidéke még ma is olyan gazdag drágakövekben, hogy szántás közben is kifordul egy-egy a földből. Ez lehetővé teszi, hogy még mindig ugyanazon a módon bányásszanak, mint ősapáik az ókorban, akik nemzedékről-nemzedékre adták át a drágakövek ismeretét és megtalálásuk tudományát.
Így zajlott ez több ezer éven át. Az egész vidék élete erre épült, s vált ennek megfelelően közösségi társadalommá, ami csak így, szorosan összekapaszkodva tartotta fenn az embereket. A globalizációval beépülő fogyasztói társadalom azonban már nem megértő és kölcsönös hiteleken működik: itt időben kell fizetni a részleteket.
Ijesztő ütemben szűnnek meg a bányászcsapatok, s velük a szemünk előtt tűnik el az évezredek óta felhalmozott tudás, a szabad és Istenekhez közeli élet – hisz szerencsében reménykedni csak tiszta és derűs szívvel lehet.
Az a világ, amivel 2006-ban ismerkedtem meg, mikor egy évet Sunil családjával töltöttem Ratnapurán, eltűnőben van. S vele az a derűs, könnyűlelkű, egymás megsegítésére alapuló, egyszerű élet, amit megszerettem, s amibe befogadtak.
Ezért született a Serendib Drágakőékszer Projekt, mely néhány ratnapurai bányászcsaládnak, ezüstművesnek és drágakőcsiszolónak nyújt segítséget, hogy úgy élhessenek, ahogy őseiktől tanulták, megőrizve hagyományaikból fakadó közösségi értékeiket.
A projekt személyes kisérlet a két világ integrálására globalizált világunkban.
Egyrészt igyekszik szem elé tárni az emberi szív azon örökkévaló értékeit és szükségleteit, melyeket az úgynevezett „fejlődő világ” társadalmai jobban megőriztek, minthogy világuk alapjául máig közösségi értékek szolgálnak, nem a verseny és a harc.
Másrészt felajánlja nekik azt mi kultúránkban felhalmozott szervezésbeli és marketing tudást, amely segít nekik, hogy jobb esélyekkel éljenek megváltozott körülményeik között.
Ez az integratív tendencia jellemzi a Serendib ékszereket is: egyrészről izgalmas, ősi rusztikusság és természetesség, másrészről modern európai ízlés. A gyakran szokatlanul nagyméretű, 5-10 karátos drágaköveket igyekeztünk a lehető legtermészetesebb állapotukban meghagyni, ezért egyedileg, kézzel csiszoltuk őket. Ezek ihletik az ékszerek különleges formáját, melyeket, ratnapurai ezüstművesek kézzel foglaltak 925-ös Sterling ezüstbe, letisztult vonalú foglalatokkal kiemelve drágaköveink egyedi szépségét.
Az ékszerek és a projekt egyaránt a személyesség ünneplése – hiszen csak a személy tartalmazza az Istenit. A világnak nincs szüksége megmentésre – nekünk van, beleértve közösségeinket. A saját világunkért már tehetünk valamit, és ez elég is.
