Egy magamfajta európai nem tud úgy eltölteni egy évet egy sri lanka bányász családdal, hogy vissza ne találjon kicsit természeti lényéhez: megbarátkozik a fürdőszobai pókokkal, nem visít, amikor látja, hogyan rohangásznak a patkányok fel-, és alá a tető cserepei alatt, vagy, ha mérges kígyóba botlik a konyhában, és megtanul tüzet rakni, ha forró vizet akar a kávéhoz.

Éltem az életüket: söpörtem az udvart, iskolába, óvodába mentem a gyerekekért, mostam a ház mögötti kis folyóban – életem ritmusa az övékéhez lassult.

De bármennyire részt vettem is az életükben, így is rengeteg időm maradt, hogy a terasz szélén ücsörögve az udvar kavicsait nézegessem, minthogy a csapat csak a „tökéletes” drágaköveket tudja jó pénzért eladni, s rengeteg kristály és gyönyörű ásvány végzi az udvarra szórva.

Nézegetni kezdtem hát őket, aztán tisztogatni, gyűjteni, később felszeletelni és csiszolni – szerelembe estem a kövekkel. Azóta sem tudok betelni számos csodájukkal, egyedi légbuborékaikkal, zárványaikkal, egyedi mintázatukkal. Valamennyire csodálatos meglepetésként tekintek, mely elmeséli születése történeteit, szenvedéseinek költeményeit.

Ó, ti unalmas, tökéletes drágakövek! Vajon meddig gyönyörködtet tökéletes szépségetek? Értéketek tudata elhomályosítja mindig ugyanolyan fényeiteket. Bezzeg ezek a kövek! Minél többet nézi őket az ember, annál több arcukat tárják fel! Fájdalmaik számtalan lenyomatát, melyek tökéletesen egyedi színekkel, formákkal, s végtelen változatosságú mintázatokkal ruházták fel őket – épp úgy, ahogy minket, embereket.

Gyorsan elterjedt a hír, hogy gyűjtöm a „különleges szépségű” köveket – melyeket jobb név híján Gabi-gall-nak kezdtek nevezni (gall szingalézul kő), és a környékbeli csapatok minden nap kisebb-nagyobb halmokkal gyarapították kristályokból, ásványokból és drágakövekből álló gyűjteményemet.

Lassan egyhatalmas, rozsdás vasládát is kerítettek hozzá (ez később majd még szerepet játszik), s Isanka, a szomszéd drágakőcsiszoló barátunk segítségével nekiláttam megismerni, rendszerezni, ékszerekbe álmodni a köveket. Ő tanítgatott a drágakőcsiszolás művészetére, míg öccse, az azóta eltávozott Niluka mutatta meg rengeteg nevetés közepette, hogyan tudom felszeletelni a kristályokat.

Arra azonban, hogy a Serendib Drágakő Ékszerek elkészüljenek, még 13 évet kellett várni.